2010. április 2., péntek

Illetéktelen kertgondozás
Egész kellemes nap volt a mai /tegnapi?/, azt hiszem. Legalábbis az időjárást tekintve. Bolondok napja.. inkább szórakozást vártam volna, mégis csak a rosszból jutott. Najó, nem csak, de nagyobb részt. Azért volt valami kis jó/pofa/ is.
Megkért nagymamám, hogy rakjam rendbe a társasház kertjét, ahol lakik. Anyum is szokott ilyenkor segíteni, ne legyen olyan hosszú a munka.
A házból kijövet, hátra a nagy kert felé vettük az irányt anyummal, kezünkben egy-egy gereblye, és a kerti zöldhulladék gyűjtésére kiosztott hivatalos nejlonzsákok.  A szomszéd házban lakó egyik néni épp az első kiskertben gyomlálgatott, amikor ráköszöntem. Ő felnézett, majd a következő párbeszéd zajlott le közöttünk:
- Maguk mit csinálnak?
- *Mégis mit gondol?!* Megyünk rendbe tenni a kertet.
- Kinek a megbízásából?
- Hát a ****** unokája vagyok...
- Jaaaj, hát olyan régen láttalak, már meg sem ismerlek!
Anyummal még jó ideig ezen röhögtünk, miután kiértünk a kertbe.
Lelki szemeim előtt megjelentek a huligánok, akik orvul mindenféle vadidegenek kertjébe tartanak, kerti szerszámokkal felszerelkezve...

1:40 | Szürke hétköznapok | Chance ugatta.

2007. december 29., szombat

       Hated one
Semmi jó, semmi vidám. Egyedül. Nem kellek én senkinek. Mindenki meghátrál. Miért? Miattam? Ennyire nem lehetek "ijesztő". Nem értem. Mindig sinám mentek a párkapcsolati dolgaim, najó, többé-kevésbé. De eddig nem volt okom panaszra. Most meg, mintha valami negatív kisugárzással űznék el mindenkit, pedig csak szeretetre/szerelemre vágyom. Nem tudok ezen túllépni, nem tudom feldolgozni. Javaslatok mindig jönnek innen-onnan, de eddig semmi vígasztalót nem hallottam. Nehezen viselem ezt a helyzetet. Meddig kell még...? :'o(
Segítség! :oS

4:09 | Szürke hétköznapok | Nyavalygások | Chance ugatta.

2007. november 13., kedd

       ....
Felesleges. Én. Ennyi.

21:21 | Szürke hétköznapok | Chance ugatta.

2007. november 8., csütörtök

       Közhírré tétetik! 

"valahol elveszett
veszettül keresem
sehol se talállak téged életem"

Vigo... Ha jeletkeznél nagyon örülnék...
E-mailben, MSN-en, vagy tudomisén telefonon...

16:48 | Szolgálati közlemény | Szürke hétköznapok | Chance ugatta.

2007. november 7., szerda

        Semmi
...apropója nincs a mai "bejegyzésemnek". Csak úgy van, mert már régen írtam. Meg mert ugye ez egy napló, aminek elpanaszolja az ember minden titokos vagy kevésbé titokos gondját-baját.

Megkezdődött a fősuli. Csapó kettő BMF-NIK. Talán ez menni fog. Eddig olyan fele-fele érzésem van. Na mindegy. Nemszúrhatom el, hát menni fog.

Egyedül vagyok. Na nem egészen, csak félig. Persze mondhatná erre bárki, hogy olyan nincs. Pedig igenis van. Van egy imádnivaló párom, és persze a kutyusok. Viszont sehol egy barát, bárki, akivel minden hülyeséget meg lehet osztani, közös programot lehet szervezni... ilyesmi. Akivel meg lehet beszélni mindent és nem csak így virtuálisan. Mert ilyen emberek mindig akadnak. Mármint ilyen digitálisak: sok nulla, meg egyes. De ők valahogy sosincsenek ott. Azaz itt. Otthon továbbra sincs netem, suliban meg annyira nincs sok időm. Páromnál meg nem szeretek virtuális emberekkel cseverészni. És amúgy sem jó az. Mármint, bármit megbeszélek ezekkel a rakás nullákkal és egyesekkel, de Nekik én is csak az vagyok. Nullák és egyesek. Nem barát(nő). Ennyire nem lehet velem kijönni? Oké, én elfogadom, hogy nem vagyok semmiben se igazán jó, de mégis azt hiszem, azaz tudom, hogy kell lenni valahol még más ilyen embereknek is mint én, akiknek megfelelnék társaságnak. Miért nem találok ilyet?
Ó bárcsak tudnám ezt is minek írom le, azaz gépelem, miért csinálok a bánatomból is egy rakás nullát és egyest?! Áh megvan. Mert ha papírra írnám ezt, akkor bárki /család/elolvashatná és az nem hiányzik. Nekik van velem anélkül is elég bajuk.

Hát, ennyit mára. Hurrá, visszatértem... Vissza egy nemlétező életbe.

16:54 | Szürke hétköznapok | Nyavalygások | Chance ugatta.

2007. április 10., kedd

          Hív a vasút, vár a MÁV
...meg az utas is várhat.
Hazaértem, 2 óra 16 perc helyett kb. 3 óra alatt. :o) És persze nincs kedvezményes állójegy se...  A közelben lévő utazóközönséget pedig nem választhatjuk meg feltétlen egy tömött vonaton. Nem wok rasszista, de a részleteket inkább hagyjuk.

Legalább a "tavaszi szünetem" jól telt. :o) Volt egy kis meszelés /péntek délutántól hétfő délutánig/, meg persze a hozzátartozó rengeteg rámolás. Volt egy kis baráti összejövetel, bográcsolással, iszogatással, beszélgetéssel, fagyoskodással, és füstszaggal, ahogy azt kell.
Szokás szerint begyűjtöttem pár rejtélyes keletkezésű lila foltot is.
A hazautat leszámítva tehát, kellemes kikapcs volt az itthonülésből.
Most pedig, azt hiszem ideje kipihenni az utazás fáradalmait. :oD

18:58 | Szürke hétköznapok | Chance ugatta.

2007. február 9., péntek

     Suli-buli
Remekül indult az egyetemre való visszatérésre tett próbálkozásom... Éljen az oktatási reform! Most döntenem kell, hogy megfeszülök szeptmebertől és belepusztulok a rengeteg tanulásba, vagy félévente 100ezer körüli összeggel /mittoménmilyen hozzájárulás, mert ugye semmiképpen nem tandíj!/ rövidítem meg a családi kasszát és megelégszem cserébe egy BSc-s papírral. Persze jóvolna mondjuk pénzt keresni, dehát hol kezdjek el melózni ha tudom, hogy csak szeptemberig fogok tudni, és nincs hallgatói jogviszonyom sehol, így diákmunka nem jöhet szóba.

12:11 | Szürke hétköznapok | Chance ugatta.

2007. február 5., hétfő

         Megint egy év
Eltelt ez is, lassan egy hete ünnepelgethetjük, és még a jövő szombat is... Na mindegy. Én csak örülhetek... :o)

Egyébként, nem tetszik, amit így visszatekintve látok. Tudom, egyéni szoc. probléma, de akkor is... Az elmúlt évem a nagy semmivel telt gykaorlatilag. Bármibe kezdtem, befuccsolt /pl. suli/. De ez a vacak széria idén is folytatódok. Épp készülök kiesni egyetemről, hogy helyette "ugyanazon" a szakon a HURRÁ -rhadt- bolognai rendszerbe térhesssek vissza...... Csak mert elszúrtam egy kis időt, meg egy pár félévet. Micsoda oktatási reformok!! Aztán jöhet a tandíj és tsai. Mer'hát, arra aztán fussa. Persze, nem akarok az állam pénzén élősködni itt éveket még, de nem bánnám, ha legalább egy szakmát a kezembenyomnának, hogy utána nekik hajtsak hasznot és ne a hajléktalanok számát növeljem pár év múlva. Mert így, egy érettségivel ugye, mindenhez igencsak alulképzett vagyok. Sebaj.. lesz ez még ígyse.
Bárcsak látám már a fényt az alagút végén!

Most jut csak eszembe, hogy tán a szilveszteri kiruccanásomról még egy szót sem ejtettem, pedig végre történt velem is valami jó. Bár ehhez kellett egy pocsékra sikerült Karácsony is.  Húdenemakarok kisregényt írni. A baj csak az, hogy ugye otthon nincs netem, máshol meg általában akad jobb dolgom is, mint a gépet /és tartozékait/ püffölni. Na, majdcsak.

Ennyit mára. Nem is tudom legutóbb mikor támadt blogírhatnékom, meg azt se, hogy ugyan miért, de ha eszembejut, bitekre vésem.

0:27 | Szürke hétköznapok | Chance ugatta.

2006. november 3., péntek

15:52 | Szürke hétköznapok | Chance ugatta.

2006. szeptember 11., hétfő

Denehézaziskoltáska
Szóval megin' szeptember és az iskola erősen azon munkálkodik, hogy maga alá gyűrjön. Szerencsére eddig nem vetette be mindent. Viszont holnap hivatalosan is elérkezik az első tanóra.
Hiányzott is ez, meg nem is. Azt hiszem ezt már korábban is említettem: hiányzott a rendszer az életemből az elmúlt másfél láblógatós évemben; ugyanakkor, a fene se kívánja vissza az iskolapadot, a koránkeléssel és a tanárok nyaggatásával. Majd csak túlélem ezt is valahogy.
Van azért az elmúlt napoknak jó oldala is:
A pénzem ugyan nem gyűlik a fényképezőre, de legalább a vénséges használt telómat egy újra cseréltem.
No meg, új olvasmányt keresvén /hehe/ belebotlottam egy remek 3 kötetes fantasy történetbe. Tegnap örömmel fedeztem fel az Alexandra legutóbb nyílt üzletemben, hogy a történethez még jópár egyéb könyv is kapcsolódik. Úgy fest, az év hátralevő részére elláttam magam olvasnivalóval. Egyelőre csak két kötete van meg az eredeti történetnek, és még csak az első végén járok, de a másodikat a fentebb említett új üzletben 25% engedménnyel /szintén tegnap/ vettem meg. :o)
Apropo könyvvásárlás... Tankönyvek... Még egy szál sincs meg belőlük, és már most sejtem, hogy ezt sem úszom meg túl olcsón.
És még egy +pont, az új "osztályomban" /ami ugyan még messze nem alakult ki, de ez hosszú történet/ már sikerült két új "haverra" szert tennem/tennünk. Talán itt kivételesen nem leszek olyan elveszett(?).

18:00 | Szürke hétköznapok | Chance ugatta.

2006. augusztus 15., kedd

Szigetelek

Hát ide is elértem végül. És most végre nem egyedül. Nem is bánom, hogy két jegyet is nyertem összesen. Csak azt sajnálom, hogy két különböző napra, így szombaton egyedül kellett jönnöm. Szánalmas. Na mindegy, ma legalább jött velem valaki :o) Keresztanyum, Vele úgy is szivesen jártkálok mindenfelé. Koncerten még nem voltam eddig, most várom a következő kezdését... Majd meglátom :o)

Na ennyit most, mert6 csak 20 perc az ingyennet és már 10 letelt belőle..

21:07 | Szürke hétköznapok | Chance ugatta.

2006. augusztus 6., vasárnap

Újabb pont

egy élet végére. Nagyapám tegnapelött elhunyt. Kórházban, egyedül. 78 év. És csak így vége... Csütörtökön még bent voltunk nála, a lánya, aztán nagyanyám és én. Akkor még annyit tudtunk, hogy bár az állapota nem fog javulni sokat, de még egy darabig el lesz így... 13-án a Balatonhoz utaztak volna. Mikor kijött volna a kórházból, két napra felmentem volna hozzájuk a kutyákkal, hogy kicsit jobb kedvre derítsük... Infarktus. Sosem volt neki, de a betegsége miatti vérszegénység, meghát a kora, de mégis. Nehéz elhinni és felfogni. Talán 6-7 éve, hogy elvesztettük nagybátyámat, akit nagyon szerettem. /Az idő múlásával, időrenddel mindig hadilábon álltam./ 35 éves volt. Ez most más helyzet de akkor semtudom csak így elfoagdni. Végülis, bár nem volt vérrokonom, egész kis korom óta tagja a családunknak. Bár sokszor volt elegem belőle, azért szerettem és segítettem Nekik mindenben, amiben tudtam. Nem tudtunk elbúcsúzni, vagy akármi. Senki sem számított rá, hogy ez most fog bekövetkezni. Szép kis nyár. És tényleg, ennyi egy élet?!

2:05 | Szürke hétköznapok | Chance ugatta.

2006. július 28., péntek

Röviden sokminden
Nyertem egy jegyet a Szigetre. Még vasárnap, szóval legalább egy napra kimehetek. A Hegyalja Fesztiválról lemaradtam, sajna. Pedig az sokkal inkább szivemcsücske, mint a Sziget. Dehát, micsináljon az ember, ha balek és még csóró is...
Egyik nap /múlt hétfőn/, mikor nagyban dolgoztam /épp üveget pucoltam/ sztemebe fröccsent egy kis ecetes víz. Remek élmény... Hát megéri mindez heti 2000 Ft-ért?! 10 percen keresztül öblögettem a szemem hideg vízzel. És még aszondja a sok okos, hogy persze, szemüvegben könnyű, de egy frászt, esőben is csak rosszabb, a port ígyis belefújja a szemembe a szél és minzt kiderült az ecetes víztől sem óv meg. Szóval el lehet ezt a tévhitet felejteni.
Ma indulok, nyaralni. Vicces, egész nyáron ez az első, illetve volt két nap strandolás is, de így összeségébe véve elég ramatyul sikerült ez a nyár. És mindjárt vége is. Jön a suli. Fenének see hiányzik. Mint egy púp a hátmra... Csak remélem, hogy szeptemberre eltűnik ez a kánikula...
Méghogy alig lesz idén nyár, meg max. huszonfokok várhatóak... Ennyit az időjosokről, még jó, hogy nem felvételiztem végülis oda anno, mikor akartam...
Szóval ma délután 3:09 utazás vár rám pusztán ha nagyon szigorúan veszem 2 nap kikapcsolódásért. Aztán persze ugyanennyi vissza, vasárnap. Remekül hangzik, nem? Persze viszek egy halom rejtvényt, egy félbehagyott levelet, 2 könyvet, és ott lesz a víz is, meg egy kis társaság... na majd meglátjuk, beszámolok, ha hazajöttem.
Kellemes hétvégét mindenkinek!

0:54 | Szürke hétköznapok | Chance ugatta.

2006. június 26., hétfő

Egyszer volt...

Péteken általános iskolai osztálytalálkozóm lesz. Amióta elballagtunk onnan, egy-két kivételtől eltekintve senkivel sem találkoztam, pedig sokan laknak a környéken. Hát kíváncsian várom a fejleményeket. :o) De rég is volt az általános...
Ma meg kéne ZP-be menni, de nemtudom, lesz-e este lelkierőm.

17:35 | Szürke hétköznapok | Chance ugatta.

2006. június 13., kedd

Megújult a Freeblog, juhhééé...
...De miért kellett?! :o( Oké, sok pozitív változás történt, de én azért így most, hogy kezdem átlátni, kicsit visszasírom a régi verziót. Mindegy, majd megszokom ezt is. Péld'ul fejből fogalmam sincs, hogy mi az RGB kódja az eddigi szövegszínemnek, de majd utánanézek. Azért azt hiszem, nem ez a leg említésre méltóbb történés számomra az elmúlt hetekben...
Fekete jött én örültem. Fekete egész jól beilleszkedett, már az első nálunk töltt éjszakáján se volt gond, utána se, ennek is örültem. A szobatisztasággal komoly problémáink voltak, na ennek nem annyira örültem, de elfogadtam /"lesz ez még jobb is"- alapon/. Fekete az általam eddig ismert basenjik közül az egyetlen, aki első /vagy második/ szóra odajön séta közben, ha hívom -> simán el tudtam engedni, ennek kimondhatatlanul örültem. Fekete fajtájának megfelelően hihetetlenül tanulékonynak bizonyult, természetesen ennek is örültem. A Tisztelt rhdt szmt /pardon/ Közösképviselőnő, aki házunk viselt dolgaiért reklamál /többnyire nálunk, pusztán ellenszenvből/ a 2. hét után közölte, hogy feljelent, ha a 3. eb nem tűnik el két héten belül, na ez kimondottan feldühített. Akikkel a házban találkoztunk, mind kedvesek voltak, egy rossz szavuk sem volt a 3. kutya miatt... Persze a közösképviselő, mint köztudott, épp arra való, hogy a saját akaratát képviselje és érvényesítse. Anyum nem akart balhét, elkezdtük szervezni a költözésünket, és Fekete tenyésztőjéhez való ideiglenes visszajuttatását. Engem speciel egyáltalán nem érdekelt volna, ha feljelent... dehát, nem az enyém a lakás.
Fekete időközben összeszedte a nemrégiben Miskolcon is felbukkanó koli /na én most utána nem nézek, hogy írják ezt helyesen/ bacik egy csapatát, így nem kerülhetett vissza egyhamar a testvérkéihez.
Végülis másfél hónapot töltöttünk együtt, bezárva a lakásunkba, illetve a környékre. Néha elmentünk a város más részeire sétál kettesben, vagy +1 fő kísérővel. Azt leszámítva, hogy mint kiderült eléggé rosszul viselem a hosszútávú otthonülést, jó volt kutyázni és Fekete is igazán a szívemhez nőtt, és ahogy észrevettem, én is az övéhez.
Mikor két nappal ezelött délután visszavittük, fájt a szívem érte és remélem most is, hogy hozzám fog visszakerülni, nem pedig egy új gazdihoz. Egész éljel nem aludtam, inkább csak ültem az ágyamon, sírtam és bevettem egy-egy algopirint időnként. /Akik ismernek, tudják, mennyire nem szokásom gyógyszerezni: a fejfájás általában úgyis elmúlik, ahogy egy kis hőemelkedés sem üt ki hosszútávra. Nekem most két napja fáj a fejem.../ Lelkileg, idegileg kikészültem. mindent megteszek, hogy elterljem a gondolataimat, de igazából élni sincs kedvem. A tegnapi szép idő egy kicsit felemelt erről a rég nem látott mélypontról, de nem tartotta bennem túl sokáig a lelket. Étvágyam semmi, talán legalább leadok egy-két kilót, úgyis van felesleg. Vasárnap dél körül még elkezdtem agilityt oktatni Feketének a kutyasulin, ahogy láttam élvezte, és jókat rohangált Jenőm nyomában és külön utakon is a nagy füves területen... Délután nagyon-nagyon örült a tesóinak, szüleinek, és kétlábú családjának. Én szinte megszüntem létezni számára, pedig elötte a nap 24 órájában rajtam "lógott", sokszor őt a karomban tartva mászkáltam a lakásban, ha fel kellett állnom valamiért, mert nem akartam felkelteni az ölemben alvásból. Hiányzik, nagyon. Nem tudok mit tenni, ha Rágondolok, máris könnyezni kezdek, ezvan, túl érzelgős vagyok.

Nagyon más: Eddig használt számítógépem /winyót kivéve/ pénzügyi okból eladó:

Egy éves procival /Celeron P4 2GHz/,
és szintén egy éves /tuti, hogy még egynéhány évet kibíró/ Soltek alaplappal,
nem sokkal öregebb 512 MB DDR rammal /2x256 - dual/,
csereérett, de még működő videókártyával,
kifogástalan állapotú hálókártyával,
beépített hangkártyával,
nem mai darab, de elég megbízható CD-íróval,
floppy meghajtóval,
egérrel és billentyűzettel,
17"-os monitorral,
érzésem szerint 64000Ft-ért.
/Nem szívesen adom el, de muszáj, a ház sorsáról még nem döntöttem, vsz. a gép kap egy újat, a "régit" - nincs egy éves - én megtartom, megszoktam már a látványát. Ha ház nélkül megveszi valaki, az 9000Ft minusz, én annyit szánnék ugyanis a házra kb./

Nem annyira más: 1+félszobás öröklakás, Újpesten, zöldövezet szélén, csendes, nyugodt környéken, 10 emeletes /nem panel/ házban eladó. A közlekedés elégjó,buszmegálló két percnyire, busz elvisz a metróhoz, másik busz megállója 10 percnyire, Keltihez zacc/kávé fél óra alatt ér. Szomszédságban óvoda, általános iskola, 5 percnyire közért, zöldséges, virágárus, konditerem, videótéka, szolárium és asszem egy fogorvos is rendel, patika és gyermekorvosi rendelő 10 percnyire, söröző is akad, egész kultúrált, éjjel-nappali bolt 10-ig nyitva /legalábbis mikor utoljára ottjártam, addig volt/. 15 perc alatt egy valódi nonstop üzlet is elérhető, egy rakás másik buszmegállóval egyetemben, meg két virágüzlettel egy fornetti féle minipékséggel egy kis kifőzdével, meg stb. sokmindennel. Szóval, azt hiszemminden van, ami nem árt ha könnyen elérhető. Az idők természetesen gyalogosan értendőek, én a két lábamon közlekedem ilyen távolságokba még bármikor, emberi tempóban, métereket nem tudok mondani.

A gép és a lakás ügyében is érdeklődni az e-mail címemen lehet /gabo@citromail.hu/.

Megint más: Pénteken felvételizni voltam, na nem egy túl komoly dolgot kell elképzelni. Ha nem szúrtam el nagyon, ősztől két évre visszakerülök az iskolapadba /hip-hip.../. informatikáról váltok logisztikára, sajnálatos, de összességébe véve én szúrtam el. ÍJ. Na ez a gondolat is ludas kicsit abban, hogy nem vagyok épp a toppon. Lasan indulnom kell, megyek fodrászolódni, megint megrövidítenek, talán elkellene egy nyári frizura inkább, bár anyumnak is igaza lehet, meg fogom bánni, ha sokat vágatok. Majd kialakul ez, mire odaérek.

Egy régi kedves ismerősöm levele /amire egyáltalán nem számítottam/ szintén egy kis fényt hozott az életembe. Tegnap érkezett meg, és nem tudom, ki mit gondol én egy kicsit hiszek az asztrológiában, a sorsban, a jelekben. Az egyik horoszkóp szerint, amit hallottam, a múlt hét végével lezárult szenvedéseim sorozata és ez a levél is valahogy a továbblépés irányába terel. Majd meglátjuk.

13:37 | Szürke hétköznapok | Nyavalygások | Chance ugatta.

2006. április 15., szombat

            Halasztunk...
Már harmadszor csúszik el Fekete elhozatalának időpontja, bár most teljes mértékig miattam. Illetve a család miatt. Mindenesetre /el ne kiabáljam megint/ úgytűnik, jövő kedden jön! :o) Ma egyiknagyanyámhoz vagyunk családilag hivatalosak, ahova nem szándékozom ebben az életben felvinni a kicsit. Nem is akarom, hogy tudjanak a létezéséről, azaz legalábbis arról ne, hogy megvettem, az enyém. Hétfőn pedig szokásos nagy családi hepaj lesz másik nagymamamámnál, az összes /7/ unokatesóm, + szüleik /nagynénéim/bátyáim/ ottleszünk. Illetve a "vidékiek" /Miskócia/ nem, de ez csak két fő.

9:51 | Szürke hétköznapok | Chance ugatta.

            Bkv minusz
Nem részletezem túlzottan, de a legutóbbi hétfőn ismét kiskutyázni indultunk, szokásos négyesben. Az odaút remekül telt, Jenő is nyugodtan buszozott, talán rájött, hogy bármilyen zajos is, mégsem bánt a busz se, akárcsak a kocsi. Fekete életének első rendes sétáján vett részt így aztán volt is nagy riadalom részéről a kertekből kifele ugató szörnyetegek miatt. Mindenesetre én jókat mosolyogtam rajta. Kandúr nem támadta le Feketét, séta közben még csak nem is borzolt miatta és nem is morgott, sőt farkcsóvált! :o) A kertbe érve is csak egy kis mordulást hallatott és nem támadt vadállati stílusban, ahogyan szokott.
A hazaút viszont idegesítíően indult. Állunk szépen négyesben /meg még rajtunk kívül vagy 6-7 ember/ a buszmegállóban, már csak pár perc és jön is a buszunk. A bkv legkisebb buszai járnak a 141-es vonalán, de simán felfér a teljes "tömeg". Mindenki fentvan, buszsofőrbá' pedig szépen beszól nekünk, hogy aszongya "szájkosár nélkül nem lehet...blabla" én szépen előreszólok neki a busz közepéről, hogy "mindkettőn van szájkosár" /na ezt nem kellett volna/. Egy kedves elöl álló utas továbbítja a sofőrnek az üzenetetm, aki a hangosba' reagál "két kutyát viszont nem lehet egy járművön...blabla" az utolsó két mondatot nem hallottam, mert mind a négyen lent voltunk már a megállóban. Még annyit mondott az a drágajó idojóta sofőr, ami ki is hallatszott, hogy "köszönöm". Ami a poénja az egész történetnek, hogy ugyanez a sofőr hozott minket odafele...
Mindegy, 141-es el, 41-es érkezik rögtön a nyomában, csak négyesben állunk a megállóban. A busz megáll, ajtók kinyit, mi felszállunk és már robogunk is a Kosztolányi felé. Innentől megint simán ment minden.
Nem tudom ki lehetett az a nemnormális, aki a bkv szabályzatát írta, de szívesen elbeszélgetnék vele egyszer. Nem értem miért gondolják, hogy két szájkosaras, pórázon lévő kutya kárt tehet bárkiben/miben is, míg egy nem. Pláne hogy ez a kettő 5 éve együtt él. Nyilvánvalóan ennek a szabálynak akkor lenne értelme, ha szerepelne benne az "idegen" jelző és még akkor is csak fenntartásokkal.
Most jött el annak az ideje, úgy ézem, hogy írjak a T. Budapesti Közlekedési Vállalatnak egy szívhezszóló levelet. /Idegbetegmérgesszmájli/

9:41 | Szürke hétköznapok | Chance ugatta.

2006. április 3., hétfő

            2 kutya + bkv
Voltunk megint Feketénél látogatóban. Mivel apum Eger rallyzni ment a hétvégén, így most igénybe kellett vennünk a tömegközlekedést. Mivel mi a világ egyik végén, Fekete pedig a másikon lakik, 2 órás túra elébe néztünk. Szerencsére a két kutya mellé kisérőm is akadt /párom személyében/, nem volt olyan rossz a helyzet.
Vasárnap, ebéd után /13:30/ összeszedtem a kutyák motyóját:

• Jenőnek játék
• Kandúrnak jutalomfalatok
• Oltásikönyvek /vész esetére/
• Liter víz + tál
• Kölcsön fotómasina /danke für keresztanyum/
• Szájkosarak
• Lelki békém.

Indulás egy jókis 10 perces sétával a távolabbi buszig /20/. A várttól eltérően nyugis utunk volt, leszámítva Jenő idegeskedését, fél óra alatt máris a Keletinél talátuk magunkat. Itt következett egy aluljárós kitérő és egy kis pénzváltás /szemét egy bagázs ez, ahogy van! Olcsón megúszták, míg nekem 45 dollárom bánta a cserét/.
Az aluljátóban Jenő nagyon nyugtalan volt, amint a felszínre értünk, előhúzta a farkát a hátsólábai közül és vígan szaglászta a tenyérnyi fűfoltot, ami a 7-es jelenlegi megállója mögött található.
Megint meglepően sima út övetkezett, megint fél óra. Egy rövid telefon eközben, 20 perc és már mehetünk is Feketenézőbe. Hátizé. Mi mentünk is volna, de biztos, ami tuti, inkább elengedtünk egy buszt /141/ Kelenföldön.
Sétáltunk inkább kicsit, kutyát itattam, ők legeltek, mint a birkák. Ezután vissza a forgalomba, buszravárás /húnememlékszem, de talán 20 percenként jár/. Buszon újra sima út, itt már Jenő is nyugodtabb volt.
Lesszállásunk után kicsit félrevezettem magunkat, így meredekebb oldalát kellett megmásznunk a dombnak, de végülis kifulladva, kiszáradva célbaértünk.
A kínált italt örömmel elfogadtuk.
Kandúr megint megmutatta, mit "tud", elsőre letámadta szegény kis Fetetét... Utána nagyjából rendeződött minden, szent volt a béke. Na persze nekem résen kellett lennem, mert Fekete nem felejt és ha Kandúrom közeledett felé, ő már szörét borzolta és morgott egy darabig. Később oldódott már ő is. Mikor indulni készültünk, Jenő és Fekete kergetőztek kicsit a kertben. Jenő meglepően óvatos volt, nyilván fel tudja azért néha mérni az erőviszonyokat /bár nem mindig akarja.../. Sajnos a kergetőzésnek Fekete felborításával végetvetett. Ahogy én látom, velük nem lesz gond az összeszoktatás kapcsán. Kandúrom más eset, de nem reménytelen.
A hazaút még nyugodtabban telt. Jenő /talán leginkább fáradtsága miatt, vagy mert 2 óra út után már képben volt/ az eddgieknél sokkal nyugodtabb volt, néha már le is feküdt egy időre. Na azért a 20-as nem volt számára jó muri, csak állni tudtunk sokáig, ülőhelyünk meg csak az ajtó mellett lett. Az első nyíláskor meg is ijedt. Egyben hazaértünk végül. /19:30 kb./
Kandúromról azért nemigen ejtettem szót, mert ő egy kisanygal, ha utazásról van szó. Remélem Fekete is ilyen lesz majd etéren.
Talán már ezen a hétvégén, vagy jövő héten nálam lesz Fekete! nagyon várom :o)) , de sajnos az ő érkezésének is megvan a hátulütője... Mivel nem volt egyszerű kieszközölni otthonra a 3.-at, nem nagyon mozdulhatok majd ki kutyáim /vagy legalábbis Fekete/ nélkül. Nethez így nem tudom, mennyire fogok tudni jutni. Otthoni gépem el kell adnom /ha érdekel valakit, írjon mailt, infót küldök.../ eléggé sürgős jelleggel. Ide kutyával nem jöhetek majd, ahogy fizetős helyekre se :o( /Na persze, mintha Fekete megvétele után maradna egy fillérem is./
Persze ez is nekem jut, nehogymár véletlen egyszer is úgy alakuljon minden, ahogy tervezem és szeretném.
Hát, majd meglátjuk. Ha eltünik a blogom a színről, az emiatt lesz.
Asszem az ebnaplót kicsit átalakítom.
Hát, ennyit mára, képek a fotós blogomban majd...
Illetve még annyi, hogy meglepődtem, de egyetlen buszsofőr se tiltakozott a két kutya felszállása ellen, ez volt a legnagyobb félelmem az utazás elött. Sőt, hazafeléjövet egy 41-es is megállt nekünk és a sofőrje kedvesen mosolygott ránk, meg a kutyákra, ez külön kellemes élmény/meglepő volt.
Ezek után nem tartok annyira az eheti /vsz. szerdai/ következő kiruccanástól.

11:37 | Szürke hétköznapok | Chance ugatta.

2006. március 28., kedd

            Fekete blogja - új kutya áll a házhoz :o))
Új blogot kezdtem :o) Na neem, nem szaporítom a saját hülyeségeim tárát, hanem leendő kis családtagom életét spróbálom leírni, az ő szemszögéből. 25-én volt 3 hónapos a kis Fekete (alias Andrew), másnap jártunk nála Jenővel, Kandúrral és szüleimmel együtt. Fekete blogjának első bejegyzése tehát erről a napról született.

12:28 | Szolgálati közlemény | Szürke hétköznapok | Chance ugatta.

2006. március 6., hétfő

            Kis basenjik!!!
Voltam kiskutyázni! Még jó, hogy hazahoztak, mert este fél 6-tól fél 11-ig beszélgettünk és kutyáztunk... Imádnivalóbűbájospofik mind a négyen! Na meg persze a szüleik is! :o) 9 hetes kiskutyákok... jajj olyan régen volt már, hogy Kandúrom az ölemben aludt (és teljes egészében el is fért!!!), most az egyik kislány (Arwen) vagy egy órát szunyókált az ölemben. Mondjuk ő épp nem eladó, de egy lány és egy fiú testvérkéje igen és a gazdijuk nagyon rendes, nagyjából egyeznek az elképzeléseink a kiskutyák sorsával kapcsolatban, így van némi (nem kevés) esély rá, hogy a kettő közül valamelyik kiseb az enyém lesz!!! :o)))))))))))))
Nagyon édes ám 4 ilyen kis rosszcsont egy kupacban, amikor alszik! És nagyon nagy káoszt teremt, ha játszani kezd...
Helpmí, nem tudok dönteni, hogy a fiút vagy a lányt hozzam el, ha úgy döntök, hogy kell egy kuty. A lány (Anasta) igazi kis tündér, emberközpontú, hízelgős és egész nyugis, bájos kislányka. A fiú (Andrew) pedig dettó mint Kandúrom, csak feketében. Egy öntörvényű, makacs, de nyugis és szintén ennivaló kölök.
Mikor először találkoztam a szülőkkel, beleszerettem az anyuka színébe (fekete-fehér) és alkatába, így amint megtudtam, hogy kölykök várhatóak, rögtön megfogadtam, hogy ha születik fekete-fehér kislány, akire esetleg nem lesz rögtön vevő, akkor az enyém kell legyen.
Megszületett a várt kettő helyett 4 gyönyörű baba! Egy vörös-fehér lány, egy tigriscsíkos lány és két fekete-fehér fiú. A csíkost és az egyik fiút a szülők gazdija meg fogja tartani. - Eredetileg ő is fekete-fehér lányt akart ;o))
Egy darabig úgy tünt, hogy a másik két kölyöknek is meglesz a helye, külföldre mentek volna.
Tegnap, a látogatásom alatt megtudtam, hogy az egyik helyről nem volt elég visszajelzés, és mivel jó helyre akarják adni a kicsiket, inkább keresnek másik gazdit. A másik kölyökkel kapcsolatban nincs ilyen infóm. Egy tuti, Andrewra van egy érdeklődő, de van esélyem nekem is. Így most itt állok (izé, ülök) és nem tudom, mi légyen.
Kandúrom után kijelentettem, nekem egy ideig nem kell még egy kan kutya, most mégis meginogtam.
Olyanéééédesek!

10:45 | Szürke hétköznapok | Gazdikeres Ő | Chance ugatta.

Bemutatkozás

ezt a szöveget helyettesítsd be a bemutatkozásoddal!

Linkek

• 
• 
• Egy kis agility
• Basenji fórum!
• Ebnevelde
• Magyar agár kennel
• freeblog.hu
• blogring

Régiek

• Szürke hétköznapok
• Egy kis "okosság"...
• Nyavalygások
• Gazdikeres Ő
• Szolgálati közlemények
• Merengő



• 2010. 04. 01.
• 2009. 10. 01.
• 2009. 08. 01.
• 2008. 06. 01.
• 2007. 12. 01.
• 2007. 11. 01.
• 2007. 04. 01.
• 2007. 02. 01.
• 2006. 11. 01.
• 2006. 09. 01.
• 2006. 08. 01.
• 2006. 07. 01.
• 2006. 06. 01.
• 2006. 04. 01.
• 2006. 03. 01.
• 2006. 02. 01.
• 2005. 12. 01.
• 2005. 11. 01.
• 2005. 10. 01.
• 2005. 09. 01.
• Jelen

Blog ajánlom

• Képszelet
• MacsKalandok
• Alkonyat-end-
• Lichthof
• Villanások
• Newl új blogja
• Fej és írás
• Galad
• Filmbuzi
• Geek's blog-end-
• HotCake-end-
• Kicsihuszár hintalova
• Fotós (2.) blogom

"Talk to me!"

Tagboard - Dog Training

Name: URL or Email: Message [Smilies]:

Egyéb

• RSS feed

Reklám

• 

http://chance.freeblog.hu// a freeblog jóvoltából.