2009. augusztus 23., vasárnap

         Halálhoz való jog
Annyi joga van az embernek, alapvető emberi jogok... Minden demokratikus államban élő személyt megilletnek ezek. Nagy részüket már annyira megszoktuk, hogy eszünkbe se jut, hogy valaha ezeket kiharcolták nekünk.
Valami mégis hiányzik. Nekem legalábbis. Teljesen eltérő nézetekről hallani, ha az eutanázia szóba kerül. Engem is zavarba hozna, ha nekem szegeznék a kérdést, mit is gondolok erről. Azt hiszem képtelen lennék egy szerettem sorsáról dönteni, még a beleegyezésével se. DE a saját életemről miért nem dönthetek? A kisállatainkat, ha gyógyíthatatlan, szenvedéssel járó betegséget találnak Náluk, elaltattathatjuk. Jogunk van ehhez. Jogunk van kedvencünket megkímélni a Rá váró fájdalomtól. A saját szenvedéseinket miért nem rövidíthetjük meg így? Miért kell fájdalmas (és sokszor sikertelen) öngyilkossági módokat keresni? Miért nem lehet egy egyszerű injekciót kérni? Miért nincs az embernek joga a halálhoz?

0:11 | Nyavalygások | Merengő | Chance ugatta.

2008. június 3., kedd

        Úsztam az árral
Több mint egy hónapja sodródom. Az ár kezd maga alá temetni. Talán itt az ideje, hogy belefulladjak. Akkor legalább csak én nem úszom meg szárazon, mást nem bánthatok többé. Megoldás. Nem jó, nem könnyű, csak létezik. Az az létezne. Létezhetne.
Persze ez is mind a semmiért. Keresem a  boldog jövőt, a jelenben pedig tönkremegyek. És tönkre teszek. Mi van, ha nincs is jövő?  Akkor most ez az egész teljesen felesleges. Bár látnám! Bárcsak egy pillanatra előretekinthetnék, hogy tudjam, van értelme. Megfoghatatlan, elérhetetlen, feldolgozhatatlan. Zavaros. Az életem maga. Én vagyok és mégsem.
Tovább lépnék, de hova?
Várom a mentőövet, vagy a kegyelemdöfést.

23:48 | Nyavalygások | Merengő | Chance ugatta.

2007. december 29., szombat

       Hated one
Semmi jó, semmi vidám. Egyedül. Nem kellek én senkinek. Mindenki meghátrál. Miért? Miattam? Ennyire nem lehetek "ijesztő". Nem értem. Mindig sinám mentek a párkapcsolati dolgaim, najó, többé-kevésbé. De eddig nem volt okom panaszra. Most meg, mintha valami negatív kisugárzással űznék el mindenkit, pedig csak szeretetre/szerelemre vágyom. Nem tudok ezen túllépni, nem tudom feldolgozni. Javaslatok mindig jönnek innen-onnan, de eddig semmi vígasztalót nem hallottam. Nehezen viselem ezt a helyzetet. Meddig kell még...? :'o(
Segítség! :oS

4:09 | Szürke hétköznapok | Nyavalygások | Chance ugatta.

2007. november 7., szerda

        Semmi
...apropója nincs a mai "bejegyzésemnek". Csak úgy van, mert már régen írtam. Meg mert ugye ez egy napló, aminek elpanaszolja az ember minden titokos vagy kevésbé titokos gondját-baját.

Megkezdődött a fősuli. Csapó kettő BMF-NIK. Talán ez menni fog. Eddig olyan fele-fele érzésem van. Na mindegy. Nemszúrhatom el, hát menni fog.

Egyedül vagyok. Na nem egészen, csak félig. Persze mondhatná erre bárki, hogy olyan nincs. Pedig igenis van. Van egy imádnivaló párom, és persze a kutyusok. Viszont sehol egy barát, bárki, akivel minden hülyeséget meg lehet osztani, közös programot lehet szervezni... ilyesmi. Akivel meg lehet beszélni mindent és nem csak így virtuálisan. Mert ilyen emberek mindig akadnak. Mármint ilyen digitálisak: sok nulla, meg egyes. De ők valahogy sosincsenek ott. Azaz itt. Otthon továbbra sincs netem, suliban meg annyira nincs sok időm. Páromnál meg nem szeretek virtuális emberekkel cseverészni. És amúgy sem jó az. Mármint, bármit megbeszélek ezekkel a rakás nullákkal és egyesekkel, de Nekik én is csak az vagyok. Nullák és egyesek. Nem barát(nő). Ennyire nem lehet velem kijönni? Oké, én elfogadom, hogy nem vagyok semmiben se igazán jó, de mégis azt hiszem, azaz tudom, hogy kell lenni valahol még más ilyen embereknek is mint én, akiknek megfelelnék társaságnak. Miért nem találok ilyet?
Ó bárcsak tudnám ezt is minek írom le, azaz gépelem, miért csinálok a bánatomból is egy rakás nullát és egyest?! Áh megvan. Mert ha papírra írnám ezt, akkor bárki /család/elolvashatná és az nem hiányzik. Nekik van velem anélkül is elég bajuk.

Hát, ennyit mára. Hurrá, visszatértem... Vissza egy nemlétező életbe.

16:54 | Szürke hétköznapok | Nyavalygások | Chance ugatta.

2007. február 22., csütörtök

         Betegségem története
Az egész a tegnapi reggelen kezdődött...
Kedvesem a korareggeli kelés után pár órával elindult suliba /illetve koliba/, hogy folytassa a még éjjel megkezdett készülődését az első gyakra. Én ugyanekkor ébredtem és nemigen akaródzott visszaaludnom, bár nem voltam kipihent. Már felkelés után észrevettem, hogy nem stimmel valami. Kapart kicsit a torkom és fájt az orrom /nem úgy, mint akinek bevertek egyet/. Akkor még azt gondoltam, ha délutánra elmúlik, kutya bajom se lesz.
Hát nem így lett.
Befejeztem aktuális könyvem olvasását még úgy dél elött valamivel és akkor éreztem, hogy a szokottnál kókadtabb vagyok, a sok fekvés/fetrengés ellenére is. Sokadszor feltelepítettem számítógépemre egy játékot, ami mindig kikészíti szegényt /bizonyos menük előcsalogatása hirtelenhalálhoz vezet, gép-auto-restart/. Pár órát eljátszottam azért vele. A korábbinál is fáradtabbnak éreztem magam du. 3 fele, úgy döntöttem, ledőlök kicsit, megnézem a hétvégén felvett sorozatokat. Mire az utolsó végére értem el is nyomott valam iszerencsétlen félálom. Se mobilom rezgésére, se a szomszéd kutyák ugatására nem voltam képes magamhoztérni, így szépen elaludtam a gyógytorna idejét is. Kb. fél 6-kor tértem magamhoz, iszonyú fejfájással /ez megesik párórás délutáni alvásaim után, nem lepődtem meg/ és /ami sokkalta jobban zavart/ fúlfájással. A torkom is csak mégjobban kapart. Azért nem szerettem volna emiatt otthon maradni. Rövid egyeztetések után elindultam /jól felöltözve/ ide, a koliba. Kivételesen egyedül tettem meg a párommal kettesben már annyira megszokott utat. Semmi probléma nem is volt, csak a fejem és a fülem fájt szakadatlanul.
Nagy szerencsémre épp buli készülődött odalenn és észrevétlen lopakodhattam be /megúszva az 500Ft-os szállásdíjat/.
Palacsintasütésre készültünk párommal, persze nem láthattunk neki csakúgy. Egyik szobatársa ránk bízta a mosógépe kulcsát, nekünk jutott hát a kiszedegetés és teregetés hálás feladata. Ebben még lelkesen igyekeztem segíteni is. A palacsintasütés megkezdésekor is egész jól éreztem magam, de amint a tűzhely fölé hajoltam, nem tartottam annyira jó ötletnek a főzőcskét. Egy darabig azért egész jól elvoltam, de mire a puding került sorra, szédülés környékezett. Addigra bekerült egy szék is konyhába, azon ülve felügyeltem a palacsintákat, míg Rabby egyéb dolgok ügyében rohangált. Széken ülve nem egyszerű ám palacsintát dobálni!
Mire végeztünk mindennel én sietve ledőltem és jól betkaraóztam, mert a máskor olyan jóleső hűvös levegő /ami ebben a túlfűtött szobában igazi kincs :o)/ miatt egyfolytában rázott a hideg. Persze a takaró sokat lendített a helyzetemen. Párom befejezte a palacsintákat és most, hogy kicsit összeszedtem magam, együtt falatozunk itt a gép elött.
Érzem, hogy holnap, azaz ma reggelre /vagy mire felkelek/ pocsékul leszek. Az élet igazságtalan, elég bajom akad anélkül is, hogy 1-2 havonta 2 hétre lebetegedjek, ahogy azt az elmúlt 3 hónapban is tettem. Ezalkalommal csakazértis külön gyógyszerek nélkül, otthon fogom kikúrálni magam, mert ha gyógyszerezek, az egy kész vagyon. Nem is beszélve a vizitdíjról.
Ja igen. Voltam orvosoknál az utóbbi pár hétben és már most is napi két gyógyszert szedek, mi lenne ha még megkapnám a szokásos köptetőmet és valami náthás gyógyszert....
Mint valami öregasszony, porcerősítőt és vastablettát eszem vacsorára. Szépen nézünk ki. éljen a mai fiatalság!

És a mai vacsi menüje:
 A sorrend tetszőlegesen megválasztható, az elfogyasztás recept szerint történik.
Jó étvágyat kívánunk!

1:04 | Nyavalygások | Chance ugatta.

2006. június 13., kedd

Megújult a Freeblog, juhhééé...
...De miért kellett?! :o( Oké, sok pozitív változás történt, de én azért így most, hogy kezdem átlátni, kicsit visszasírom a régi verziót. Mindegy, majd megszokom ezt is. Péld'ul fejből fogalmam sincs, hogy mi az RGB kódja az eddigi szövegszínemnek, de majd utánanézek. Azért azt hiszem, nem ez a leg említésre méltóbb történés számomra az elmúlt hetekben...
Fekete jött én örültem. Fekete egész jól beilleszkedett, már az első nálunk töltt éjszakáján se volt gond, utána se, ennek is örültem. A szobatisztasággal komoly problémáink voltak, na ennek nem annyira örültem, de elfogadtam /"lesz ez még jobb is"- alapon/. Fekete az általam eddig ismert basenjik közül az egyetlen, aki első /vagy második/ szóra odajön séta közben, ha hívom -> simán el tudtam engedni, ennek kimondhatatlanul örültem. Fekete fajtájának megfelelően hihetetlenül tanulékonynak bizonyult, természetesen ennek is örültem. A Tisztelt rhdt szmt /pardon/ Közösképviselőnő, aki házunk viselt dolgaiért reklamál /többnyire nálunk, pusztán ellenszenvből/ a 2. hét után közölte, hogy feljelent, ha a 3. eb nem tűnik el két héten belül, na ez kimondottan feldühített. Akikkel a házban találkoztunk, mind kedvesek voltak, egy rossz szavuk sem volt a 3. kutya miatt... Persze a közösképviselő, mint köztudott, épp arra való, hogy a saját akaratát képviselje és érvényesítse. Anyum nem akart balhét, elkezdtük szervezni a költözésünket, és Fekete tenyésztőjéhez való ideiglenes visszajuttatását. Engem speciel egyáltalán nem érdekelt volna, ha feljelent... dehát, nem az enyém a lakás.
Fekete időközben összeszedte a nemrégiben Miskolcon is felbukkanó koli /na én most utána nem nézek, hogy írják ezt helyesen/ bacik egy csapatát, így nem kerülhetett vissza egyhamar a testvérkéihez.
Végülis másfél hónapot töltöttünk együtt, bezárva a lakásunkba, illetve a környékre. Néha elmentünk a város más részeire sétál kettesben, vagy +1 fő kísérővel. Azt leszámítva, hogy mint kiderült eléggé rosszul viselem a hosszútávú otthonülést, jó volt kutyázni és Fekete is igazán a szívemhez nőtt, és ahogy észrevettem, én is az övéhez.
Mikor két nappal ezelött délután visszavittük, fájt a szívem érte és remélem most is, hogy hozzám fog visszakerülni, nem pedig egy új gazdihoz. Egész éljel nem aludtam, inkább csak ültem az ágyamon, sírtam és bevettem egy-egy algopirint időnként. /Akik ismernek, tudják, mennyire nem szokásom gyógyszerezni: a fejfájás általában úgyis elmúlik, ahogy egy kis hőemelkedés sem üt ki hosszútávra. Nekem most két napja fáj a fejem.../ Lelkileg, idegileg kikészültem. mindent megteszek, hogy elterljem a gondolataimat, de igazából élni sincs kedvem. A tegnapi szép idő egy kicsit felemelt erről a rég nem látott mélypontról, de nem tartotta bennem túl sokáig a lelket. Étvágyam semmi, talán legalább leadok egy-két kilót, úgyis van felesleg. Vasárnap dél körül még elkezdtem agilityt oktatni Feketének a kutyasulin, ahogy láttam élvezte, és jókat rohangált Jenőm nyomában és külön utakon is a nagy füves területen... Délután nagyon-nagyon örült a tesóinak, szüleinek, és kétlábú családjának. Én szinte megszüntem létezni számára, pedig elötte a nap 24 órájában rajtam "lógott", sokszor őt a karomban tartva mászkáltam a lakásban, ha fel kellett állnom valamiért, mert nem akartam felkelteni az ölemben alvásból. Hiányzik, nagyon. Nem tudok mit tenni, ha Rágondolok, máris könnyezni kezdek, ezvan, túl érzelgős vagyok.

Nagyon más: Eddig használt számítógépem /winyót kivéve/ pénzügyi okból eladó:

Egy éves procival /Celeron P4 2GHz/,
és szintén egy éves /tuti, hogy még egynéhány évet kibíró/ Soltek alaplappal,
nem sokkal öregebb 512 MB DDR rammal /2x256 - dual/,
csereérett, de még működő videókártyával,
kifogástalan állapotú hálókártyával,
beépített hangkártyával,
nem mai darab, de elég megbízható CD-íróval,
floppy meghajtóval,
egérrel és billentyűzettel,
17"-os monitorral,
érzésem szerint 64000Ft-ért.
/Nem szívesen adom el, de muszáj, a ház sorsáról még nem döntöttem, vsz. a gép kap egy újat, a "régit" - nincs egy éves - én megtartom, megszoktam már a látványát. Ha ház nélkül megveszi valaki, az 9000Ft minusz, én annyit szánnék ugyanis a házra kb./

Nem annyira más: 1+félszobás öröklakás, Újpesten, zöldövezet szélén, csendes, nyugodt környéken, 10 emeletes /nem panel/ házban eladó. A közlekedés elégjó,buszmegálló két percnyire, busz elvisz a metróhoz, másik busz megállója 10 percnyire, Keltihez zacc/kávé fél óra alatt ér. Szomszédságban óvoda, általános iskola, 5 percnyire közért, zöldséges, virágárus, konditerem, videótéka, szolárium és asszem egy fogorvos is rendel, patika és gyermekorvosi rendelő 10 percnyire, söröző is akad, egész kultúrált, éjjel-nappali bolt 10-ig nyitva /legalábbis mikor utoljára ottjártam, addig volt/. 15 perc alatt egy valódi nonstop üzlet is elérhető, egy rakás másik buszmegállóval egyetemben, meg két virágüzlettel egy fornetti féle minipékséggel egy kis kifőzdével, meg stb. sokmindennel. Szóval, azt hiszemminden van, ami nem árt ha könnyen elérhető. Az idők természetesen gyalogosan értendőek, én a két lábamon közlekedem ilyen távolságokba még bármikor, emberi tempóban, métereket nem tudok mondani.

A gép és a lakás ügyében is érdeklődni az e-mail címemen lehet /gabo@citromail.hu/.

Megint más: Pénteken felvételizni voltam, na nem egy túl komoly dolgot kell elképzelni. Ha nem szúrtam el nagyon, ősztől két évre visszakerülök az iskolapadba /hip-hip.../. informatikáról váltok logisztikára, sajnálatos, de összességébe véve én szúrtam el. ÍJ. Na ez a gondolat is ludas kicsit abban, hogy nem vagyok épp a toppon. Lasan indulnom kell, megyek fodrászolódni, megint megrövidítenek, talán elkellene egy nyári frizura inkább, bár anyumnak is igaza lehet, meg fogom bánni, ha sokat vágatok. Majd kialakul ez, mire odaérek.

Egy régi kedves ismerősöm levele /amire egyáltalán nem számítottam/ szintén egy kis fényt hozott az életembe. Tegnap érkezett meg, és nem tudom, ki mit gondol én egy kicsit hiszek az asztrológiában, a sorsban, a jelekben. Az egyik horoszkóp szerint, amit hallottam, a múlt hét végével lezárult szenvedéseim sorozata és ez a levél is valahogy a továbblépés irányába terel. Majd meglátjuk.

13:37 | Szürke hétköznapok | Nyavalygások | Chance ugatta.

2006. március 3., péntek

            Exemnél jártam...
...tegnapelött. Balhézás - béke - búcsú. Kezdem unni ezt. De mostmár tisztáztunk talán mindent. Úgy érzem õ továbbra sem hisz nekem, mostanra ez már lényegtelenné vált. Sértõ feltételezései nem hagynak nyugodni, de idõvel ezt is elfelejtem. Idegbetegségemre nincs jobb gyógyír, mint a "munka". Belefogtam végre kicsit komolyabban egy website megalkotásába, eléggé össze-vissza: alakulnak a játékszabályok, készül a szerkezeti felépítés, táblázatok összeállítása is haladgat, kicsit elgondolkoztam a megjelenésen is. Ekkora káoszt... Hát, az eredmény azért remélem tiszta lesz és jól kidolgozott. Én most mindent beleadok, amíg még tehetem. (Remélem azért kicsit lassítja majd ezt a folyamatot végre egy fizetõ munka.)

Vasárnap megyek kis basenjiket nézni :o)) Füligéraszám... Csak nehogy sikerüljön kiegyeznem a tulajjal, hogy részletre megkapom az utsó eladó kölyköt. (Nahjó, ennek nagyonis tudnék örülni!) Persze szokásos kommentet magamban hozzáfûzöm most is ehhez a gondolathoz. /"Álmodik a nyomor..."/

Jut's eszembe, mobiltalanítanak a jövõ héten. Exem már vagy két hete eladta az egyik mobilt (Nokia 3510), amit tõle kaptam, most írhatom ki az összes (173) benne található sms-t /emlékek na, tudom, hülye vagyok/ és vagy 10-20 telefonszámot, amiket a nálam töltött 2 év alatt belejegyeztem. Ez a hír szerdán ért igencsak váratlanul. Na persze nem ennyi az ügy, mert így nekem szereznem kell egy telót ehelyett, ha telefonálni akarok valahogy. Na meg még mit nem :o/

Kívánságlista:
A fontssági sorrendet nem tükrözi a fenti lista.
Annak fényében, hogy ezen listán szereplõ öszes tétel mintegy 260000 FT-ot tesz ki, marad az álmodozás. /Lehet, hogy 360000-et, a kiskutya áráról még nem beszéltem a tulajjal./
Erre rátesz egy lapáttal, hogy az augusztusban végzett majdnem egy hetes munkám bérét a mai napig nem kaptam kézhez. Nem nagy összeg de pl. a videókártya vagy a vinyó, vagy a toll-egér, vagy a DVD író, vagy a mobil kijönne belõle.

És halkan hallgatom... Air - How does it make you feel?

"How does it make you feel?
How does it make you feel?
How does it make you feel?
How does it make you feel?"

Nos, lenne erre válaszom...

És végül egy kis Enigma - Age of loneliness kitünõen tükrözi pillanatnyi hangulatomat.

19:59 | Szürke hétköznapok | Nyavalygások | Chance ugatta.

shadeofchance got their Neopet at http://www.neopets.com
Csak 100 regisztrációra lenne szükségem... Naaa, lécci-lécci... :o(((

:oDDD Ki kéne már nőni ebből lassan, nemde? :o)

19:43 | Szürke hétköznapok | Nyavalygások | Chance ugatta.

2005. december 31., szombat


Jenőm nem nyert semmi az online kutyakiállításon, pedig... :o/

2:58 | Szürke hétköznapok | Nyavalygások | Chance ugatta.

2005. december 12., hétfő

13:30 | Szürke hétköznapok | Nyavalygások | Chance ugatta.

2005. december 8., csütörtök

Kimerültem
Teljesen. Lelkileg és fizikailag, de nem értem, miért (oké, az utóbbi két nap alatt 4 óra alvás + továbbra is alig kajálás meg,agyarázza a fizkai részt).
Voltam fodrásznál, megint meg lettem rövidítve 3-4 centivel. Hiába, nekem sosem lesz derékigérő hajam. Nem is kell.
Végtelenül fáradtnak érzem magam. nincs okom rá, két évtized nem merítheti le egy átlag ember akksiját ennyie. Nemhiába, az anyaghiányomra foghatom a dolgot (születésemkor mutatkozott ez már: nincs torokmandulám, pedig sosem műtöttek és szerencsére nem műtöttek VSD miatt, mert záródott magától = gyógyszerektől /Verticular Septal Defect - asszem ezt elírtam, mindegy, rossz még a netem, nemtok utánanézni/).Szóval enyhén selejtes voltam és vagyok most is (bevertem ma a kezem kicsit és vagy fél órán át látszott a helye, pedig tényleg nem volt durva dolog). Az éjszaka nyugalmát a nappal szédítő nyüzsgése váltja, ami szintén csak árt most, ahogy érzem. Ha hülyeségeket beszélek össze, a fáradtságom számlájára írandó. Ennyit mára, mielött még elájulok. :o/ Lefekszem.

0:11 | Nyavalygások | Chance ugatta.

2005. december 3., szombat

Semmi
Kb ennyit a tegnapról. Na nem, a napom nem volt rossz, sőt.

      Viszont vége, vége lett és itt a helyzet változatlan.
          Fotózgattam tegnap is, kb. a nagy nullát hoztam össze.
A hónak szinte nyoma sincs, csak a latyak és sár mindenütt.
                               Ma reggel 7-kor ébresztő lesz, de semmi hűdejóra nem számítok.
Netem továbbra is egy rakás... Mi a szöszt tartanak karban ennyi ideig?!
+   Jenőmnek újabb dudorai keletkeztek => az allergiáját kiváltó ok nem szűnt meg.
________________________________________________________________
0

0:32 | Szürke hétköznapok | Nyavalygások | Chance ugatta.

2005. december 1., csütörtök

Aggódom
Nemhiába, a kutyáim állnak legközelebb hozzám. Jenő miatt aggódom most. Tegnap este mozizás elött még semmi baja nem volt. Mire hazaértem, egy nagy dudor volt a pofáján, először azt hittem, hogy valahogy felsértette a száját belül, de semmi nyoma nem volt ennek, nem volt érzékeny. Reggelre a dudor feleakkorára lement. Pár órával ezelött mikor néztem, még semmi egyéb nem volt, a dudor már alig látszik, alig érezhető. Most, mikor idejött hozzám, látom, hogy a másik oldalon, teljsen más helyen a pofáján egy hosszabb, ugyanolyan nagy dudor van, mint tegnap jobboldalt. Ez sem érzékeny. Áttapogattam kicsit, hogy máshol nincs-e rajta ilyen: a bal első lábán, a vállánál is találtam egy hasonló dudort. Ahogy most alszik (fejét megtámasztva oldalról), nyitva van a szája, ilyet még nem láttam tőle, úgy hogy ha nem lihegett. Talán a csomó miatt nem kap az orrán rendesen levegőt ?? :o( Nagyon aggódom. Őt igazán nem zavarja, reggel még simán játszottak Kandúrral. Engem viszont egyre jobban zavar.

12:18 | Szürke hétköznapok | Nyavalygások | Chance ugatta.

2005. november 30., szerda

Téli álom
Nem tudom mi van velem mostanában, olyan szinten felborult az eddigi napirendem is, hogy még nekem is fura. Oké, valószínűleg az aligevés összefüggésbe hozható a napi 14 óra alvással. Azt viszont nem értem, hogy lett ebből az, hogy reggeltől (6-10h) estig (7-8h) alszom, majd estétől reggelig itt ülök vagy sétálok. Szóval, éjszakázom. Fáj a fejem, nincs étvágyam (a "reggelimtől" még most is rosszul vagyok), kimerült vagyok még most is, hogy bőven kialhattam magam. Nem, arról tuti nincs szó, hogy túl aludnám magam, ilyen is volt már, de az más eset. Nem tudom mit csináljak, kicsit nyomaszt már az, hogy alig látok nappali világosságot, ha látok, akkor is aludnom kell. Nem akarom a fél életem átaludniiiii...

0:10 | Szürke hétköznapok | Nyavalygások | Chance ugatta.

2005. november 25., péntek

Ment és publikál(t)
Nem is tudom, mit és minek, írhatnékom van, pusztán ennyi. A pasikat meg egyre kevésbé értem, ezt tegnap is megállapítottam. Bennem lenne a hiba, hogy az emberek nagytöbbségét nem értem meg?! Azt hiszem, más magyarázat nem maradt. Fene se akar ennyire kilógni a sorból. Tényleg, kezdem azt érezni, hogy messze vagyok már mindentől, ami normális. Egyszer a dilházban végzem. Anyummal ma kicsit veszekedtem, mert ideges vagyok és nem volt kedvem erről beszélgetni. Lássuk csak, milyen kép is illene ehhez a naphoz, lehet, hogy a másik blogban ma rajzot publikálok inkább fotó helyett. És hogy egy alkalomhoz illő kedvenc mondatom idézzem "Gyerekek! Könyörgöm, akasszuk fel!".

0:20 | Szürke hétköznapok | Nyavalygások | Chance ugatta.

2005. november 23., szerda

Negatív
Tegnap? Hagyjuk inkább békében nyugodni. Már megint. Idegesség, hiába. Remények -> hatalmas csalódás. Röviden. Nem is fejtem ki, inkább felejtem, egy jókora adag daráslós keksszel. Vagy ott egy szelet oroszkrém, ami szintén csábít. Étvágy: még mindig semmi (3. napja). Fényképező megvételének esélye: /hogy is van ez, a fene, hogy nem figyelek soha eléggé analízisen/ nullához közelít. A bűvös 50-hez hiányzik még 13. Aki tartozik nekem valamennyivel, az most szóljon legyenszíves, mert minden ezres számít...:oD /Nem, ezen ennyire mésem röhögök, mert idegesít a tudat, hogy a nagyrésze megvan és még ezzel sem vagyok közelebb a célomhoz./ 1500 darbos kirakósomból ismét elveszett egy darab: 1498 db maradt (legalábbis nem látom hogy még ezeken felül mennyi hiányzik belőle). :o( Összesített mérleg mutatója: erősen negatív tartományban.

4:04 | Szürke hétköznapok | Nyavalygások | Chance ugatta.

2005. november 21., hétfő

Mi van ma mindenkivel?! Egy aligismerősöm törölt messengeren egy közös ismerősre hivatkozva, akin keresztül megismertem őt. Csak mert nekik valami bajuk van egymással. Most valaki ezt magyarázza meg nekem legyen szives. Nem is folytatom, nem értem mi folyik itt. És nem akarom a holnapot. Semmi kedvem hozzá. Elegemvan.

20:23 | Nyavalygások | Chance ugatta.

2005. november 20., vasárnap

8 éves kortól 2.
Hát, nyolcéves legyen a talpán, akinek van türelme ezt szépen kifesteni.

Úgy érzem, sosem leszek kész.

4:51 | Szürke hétköznapok | Nyavalygások | Chance ugatta.

2005. november 17., csütörtök

Ma elhúzzuk a cselló nótáját
Milyen jó, hogy létezik a jegyzettömb nevezetű okosság a vindózban. Talán ez az egyetlen, ami jó is benne. De most a májkroszoftra rágtam be.
Ez a szar kedves internet szolgáltaó vágta haza a tegnapi napom végét és a mai elejét. Korlátlan szélessávú internet hozzáférés: ez egy mese. Egy állati nagy duma, mögötte a nagy semmivel. Miért is?
Hónapok óta az a szokása az én drága jó internetemnek, hogy éjszaka (amikor én a leginkább használnám) szakad, van hogy nem csak pár perc várakozás és egy modem áramtalanítás a megoldás. Mint jelenleg is. De most kivárom a végét, egyébként nem szoktam. Nem szoktam, mert egy óra próbálkozás után megunom.
Ma 0:50 kor néztem először az órára, mikor már nem volt net. Várom, meddig lesz még így. Addig írok. A tegnapi estém azzal szúrta el mindez, hogy egy (eddig mindig nagyjából pontos) netsebességmérő oldal kb. 7,5Kbps-11,8Kbps értéket írt minden alkalommal. Csak 22h-kor ültem ma gép elé, még jó. Jobban jártam a Megasztárral. Az, hogy még a leggagyibb modemes net sebességét is alig éri el a szupergyors kábelnetem, kicsit felidegelt. Ha lenne még tékom-os telefonunk, nem haboznék használni a régi belső modemet. Dehát telefonunk sincs, mivel az is a kábelen jönne.
Amíg tovább várakozok, melegítek magamnak ebédet és azt hiszem, elmesélem a tegnapi rövid napomat. :o)
/Közben elmosogattam, hogy valami hasznosat is tegyek, és melegítettem ebédet. Eszek, majd folytatom az írást./
Már azon gondolkodom, hogy előszedem kedvenc idióta játékomat: Insaniquarium.
A pontos idő 01:50. Épp egy órája volt az a bizonyos óráranézés. Nethelyzet: változatlan.
Keresem is a lemezt, amire a játékot kiírtam. Hmm, elsőre meglett. Akkor telepítsünk... :o) Siker.
Próba...
02:24 Nethelyzet: Változatlan.
A Játék jól megy. :o)
03:40 Nethelyzet: visszatért a tetülassú net. Majdnem 3 óra kimaradás, ez szép. Na nem mintha boldogítana ez a sebesség.
Telefon a júpíszínek délután mostmár jogosan, azt hiszem.
Jól elvoltam azért, jó, hogy előszedtem a kis akváriumost. :o))) Még mindig le tud kötni egy ekkora idiótaság. :o)

4:17 | Szürke hétköznapok | Nyavalygások | Chance ugatta.

2005. november 16., szerda

Oké, nincs jobb dolgom, jöjjön a tegnap kellemetlen része. Alapvetően ez a biliárd 7-re volt megbeszélve. Kicsit késve indultam, meg is írtam Lemmingenk, hogy 20 perccel később számítson csak rám. Mikor leszálltam a metróról már előre láttam, hogy időben ott leszek, nem siettem, úgyis útba akartam ejteni egy megfelelő bankautomatát. Sétáltam kicsit, ahelyett hogy a  tömegközlekedést vettem volna igénybe, jó idő volt, rá is értem. A bazmeg poén csak az automatánál jött.  Két fazon ácsorgott elötte, munkás (tán szobafestő) kinézetű enyhén alkesz ember meg a haverja. Emberem a fizuját próbálta kivenni, ha jól sejtem, de szépen vitázva vagy 10-15 percet töketlenkedtek ott, én meg csak vártam. Vártam. Majd mikor mindennel végeztek, odasiettem, hogy  mostmár gyorsan lebonyolítsam a tranzakciót, mert bár a bejelentett késésbe még bőven belefértem, nem akartam sokat időhúzni ezzel. Kis összeget akartam felvenni csak, hogy a játékra elég legyen. Kártya be, pin kód bepötyög, bevitel, készpénz felvétel, más összeg, más összeg bepötyög, bevitel... "Kis türelmet..." ...Túl nagy összeget adtam meg vagy nem volt 1000-rel osztható, írjam be újra... Más összeg bepötyög (ismét), bevitel (ismét), Túl nagy összeg, vagy nem 1000-rel osztható (ismét). Törlés, kártya ki, kártya be (ismét), pin kód bepötyög (ismét), bevitel (ismét) Egyenleg lekérdezése, blokk elvesz, kártya ki, blokk ellenőriz, egyenleg rendben (a kívánt összeg megvan rajta). Kártya be (ismét), pin kód bepötyög (ismét), bevitel (ismét), kp felvétel (ismét), más összeg (ismét), összeg bepötyög (ismét), bevitel (ismét), túl nagy összeg/nem 1000-re osztahtó (ismét), törlés (ismét), kártya ki (ismét).
Na itt már kezdtem bosszússá válni. Ugyanezt elismételtem mégegyszer, hátha. Eredmény: semmi. Új taktika.
Kártya be (ismét), pinkód bepötyög (ismét), bevitel (ismét), kp felvétel (ismét), összeget kiválasztom (1000 Ft)... "Kis türelmet..." ...Túl nagy összeg/nem osztható 1000-rel...
Na itt telt be a pohár. Csendes rhadjmeg szitkozódás. Ekkor már úgy festett, az előrejelzett késésemnél legfeljebb 2-5 perccel érkezem korábban. Hát a vége 5 perccel korábban lett, kb. 600 Ft apróval a pénztárcámban.
A folytatás jó volt, és mint tudjuk, minden jó, ha a vége jó.

1:24 | Szürke hétköznapok | Nyavalygások | Chance ugatta.

Régebbiek | Végére »
Bemutatkozás
ezt a szöveget helyettesítsd be a bemutatkozásoddal!