2008. június 3., kedd

        Úsztam az árral
Több mint egy hónapja sodródom. Az ár kezd maga alá temetni. Talán itt az ideje, hogy belefulladjak. Akkor legalább csak én nem úszom meg szárazon, mást nem bánthatok többé. Megoldás. Nem jó, nem könnyű, csak létezik. Az az létezne. Létezhetne.
Persze ez is mind a semmiért. Keresem a  boldog jövőt, a jelenben pedig tönkremegyek. És tönkre teszek. Mi van, ha nincs is jövő?  Akkor most ez az egész teljesen felesleges. Bár látnám! Bárcsak egy pillanatra előretekinthetnék, hogy tudjam, van értelme. Megfoghatatlan, elérhetetlen, feldolgozhatatlan. Zavaros. Az életem maga. Én vagyok és mégsem.
Tovább lépnék, de hova?
Várom a mentőövet, vagy a kegyelemdöfést.

23:48 | Nyavalygások | Merengő | Chance ugatta.

Bemutatkozás
ezt a szöveget helyettesítsd be a bemutatkozásoddal!