2010. április 2., péntek

Illetéktelen kertgondozás
Egész kellemes nap volt a mai /tegnapi?/, azt hiszem. Legalábbis az időjárást tekintve. Bolondok napja.. inkább szórakozást vártam volna, mégis csak a rosszból jutott. Najó, nem csak, de nagyobb részt. Azért volt valami kis jó/pofa/ is.
Megkért nagymamám, hogy rakjam rendbe a társasház kertjét, ahol lakik. Anyum is szokott ilyenkor segíteni, ne legyen olyan hosszú a munka.
A házból kijövet, hátra a nagy kert felé vettük az irányt anyummal, kezünkben egy-egy gereblye, és a kerti zöldhulladék gyűjtésére kiosztott hivatalos nejlonzsákok.  A szomszéd házban lakó egyik néni épp az első kiskertben gyomlálgatott, amikor ráköszöntem. Ő felnézett, majd a következő párbeszéd zajlott le közöttünk:
- Maguk mit csinálnak?
- *Mégis mit gondol?!* Megyünk rendbe tenni a kertet.
- Kinek a megbízásából?
- Hát a ****** unokája vagyok...
- Jaaaj, hát olyan régen láttalak, már meg sem ismerlek!
Anyummal még jó ideig ezen röhögtünk, miután kiértünk a kertbe.
Lelki szemeim előtt megjelentek a huligánok, akik orvul mindenféle vadidegenek kertjébe tartanak, kerti szerszámokkal felszerelkezve...

1:40 | Szürke hétköznapok | Chance ugatta.

2009. október 5., hétfő

Teliholdas éjszaka

Magányos árnyék
Egyedül jár még.
Hű társra vágyva
Ballag magába'.

Holdfényt követve,
Csillagok közt, este...

Ha fény volna teste
Szállna fellegekbe;
Elveszített álmát
Végre megtalálná,

Fájdalma múlna,
S boldog volna újra.

0:03 | Merengő | Chance ugatta.

2009. augusztus 23., vasárnap

         Halálhoz való jog
Annyi joga van az embernek, alapvető emberi jogok... Minden demokratikus államban élő személyt megilletnek ezek. Nagy részüket már annyira megszoktuk, hogy eszünkbe se jut, hogy valaha ezeket kiharcolták nekünk.
Valami mégis hiányzik. Nekem legalábbis. Teljesen eltérő nézetekről hallani, ha az eutanázia szóba kerül. Engem is zavarba hozna, ha nekem szegeznék a kérdést, mit is gondolok erről. Azt hiszem képtelen lennék egy szerettem sorsáról dönteni, még a beleegyezésével se. DE a saját életemről miért nem dönthetek? A kisállatainkat, ha gyógyíthatatlan, szenvedéssel járó betegséget találnak Náluk, elaltattathatjuk. Jogunk van ehhez. Jogunk van kedvencünket megkímélni a Rá váró fájdalomtól. A saját szenvedéseinket miért nem rövidíthetjük meg így? Miért kell fájdalmas (és sokszor sikertelen) öngyilkossági módokat keresni? Miért nem lehet egy egyszerű injekciót kérni? Miért nincs az embernek joga a halálhoz?

0:11 | Nyavalygások | Merengő | Chance ugatta.

2008. június 3., kedd

        Úsztam az árral
Több mint egy hónapja sodródom. Az ár kezd maga alá temetni. Talán itt az ideje, hogy belefulladjak. Akkor legalább csak én nem úszom meg szárazon, mást nem bánthatok többé. Megoldás. Nem jó, nem könnyű, csak létezik. Az az létezne. Létezhetne.
Persze ez is mind a semmiért. Keresem a  boldog jövőt, a jelenben pedig tönkremegyek. És tönkre teszek. Mi van, ha nincs is jövő?  Akkor most ez az egész teljesen felesleges. Bár látnám! Bárcsak egy pillanatra előretekinthetnék, hogy tudjam, van értelme. Megfoghatatlan, elérhetetlen, feldolgozhatatlan. Zavaros. Az életem maga. Én vagyok és mégsem.
Tovább lépnék, de hova?
Várom a mentőövet, vagy a kegyelemdöfést.

23:48 | Nyavalygások | Merengő | Chance ugatta.

2007. december 29., szombat

       Hated one
Semmi jó, semmi vidám. Egyedül. Nem kellek én senkinek. Mindenki meghátrál. Miért? Miattam? Ennyire nem lehetek "ijesztő". Nem értem. Mindig sinám mentek a párkapcsolati dolgaim, najó, többé-kevésbé. De eddig nem volt okom panaszra. Most meg, mintha valami negatív kisugárzással űznék el mindenkit, pedig csak szeretetre/szerelemre vágyom. Nem tudok ezen túllépni, nem tudom feldolgozni. Javaslatok mindig jönnek innen-onnan, de eddig semmi vígasztalót nem hallottam. Nehezen viselem ezt a helyzetet. Meddig kell még...? :'o(
Segítség! :oS

4:09 | Szürke hétköznapok | Nyavalygások | Chance ugatta.

2007. november 13., kedd

       ....
Felesleges. Én. Ennyi.

21:21 | Szürke hétköznapok | Chance ugatta.

2007. november 8., csütörtök

       Közhírré tétetik! 

"valahol elveszett
veszettül keresem
sehol se talállak téged életem"

Vigo... Ha jeletkeznél nagyon örülnék...
E-mailben, MSN-en, vagy tudomisén telefonon...

16:48 | Szolgálati közlemény | Szürke hétköznapok | Chance ugatta.

       Üzenő fal
Mivel teljesen kezelhetetlenné vált és jól tele is szemetelték az üzenőfalat /gyk. "Talk to me" jobboldalt/, lecseréltem egy újra. Arra nem esküdnék meg, hogy jobb, de lehet. Remélem. És ennek még tán az admin oldalát is megtalálom. Szóval ennyi.

16:45 | Szolgálati közlemény | Chance ugatta.

2007. november 7., szerda

        Semmi
...apropója nincs a mai "bejegyzésemnek". Csak úgy van, mert már régen írtam. Meg mert ugye ez egy napló, aminek elpanaszolja az ember minden titokos vagy kevésbé titokos gondját-baját.

Megkezdődött a fősuli. Csapó kettő BMF-NIK. Talán ez menni fog. Eddig olyan fele-fele érzésem van. Na mindegy. Nemszúrhatom el, hát menni fog.

Egyedül vagyok. Na nem egészen, csak félig. Persze mondhatná erre bárki, hogy olyan nincs. Pedig igenis van. Van egy imádnivaló párom, és persze a kutyusok. Viszont sehol egy barát, bárki, akivel minden hülyeséget meg lehet osztani, közös programot lehet szervezni... ilyesmi. Akivel meg lehet beszélni mindent és nem csak így virtuálisan. Mert ilyen emberek mindig akadnak. Mármint ilyen digitálisak: sok nulla, meg egyes. De ők valahogy sosincsenek ott. Azaz itt. Otthon továbbra sincs netem, suliban meg annyira nincs sok időm. Páromnál meg nem szeretek virtuális emberekkel cseverészni. És amúgy sem jó az. Mármint, bármit megbeszélek ezekkel a rakás nullákkal és egyesekkel, de Nekik én is csak az vagyok. Nullák és egyesek. Nem barát(nő). Ennyire nem lehet velem kijönni? Oké, én elfogadom, hogy nem vagyok semmiben se igazán jó, de mégis azt hiszem, azaz tudom, hogy kell lenni valahol még más ilyen embereknek is mint én, akiknek megfelelnék társaságnak. Miért nem találok ilyet?
Ó bárcsak tudnám ezt is minek írom le, azaz gépelem, miért csinálok a bánatomból is egy rakás nullát és egyest?! Áh megvan. Mert ha papírra írnám ezt, akkor bárki /család/elolvashatná és az nem hiányzik. Nekik van velem anélkül is elég bajuk.

Hát, ennyit mára. Hurrá, visszatértem... Vissza egy nemlétező életbe.

16:54 | Szürke hétköznapok | Nyavalygások | Chance ugatta.

2007. április 10., kedd

          Hív a vasút, vár a MÁV
...meg az utas is várhat.
Hazaértem, 2 óra 16 perc helyett kb. 3 óra alatt. :o) És persze nincs kedvezményes állójegy se...  A közelben lévő utazóközönséget pedig nem választhatjuk meg feltétlen egy tömött vonaton. Nem wok rasszista, de a részleteket inkább hagyjuk.

Legalább a "tavaszi szünetem" jól telt. :o) Volt egy kis meszelés /péntek délutántól hétfő délutánig/, meg persze a hozzátartozó rengeteg rámolás. Volt egy kis baráti összejövetel, bográcsolással, iszogatással, beszélgetéssel, fagyoskodással, és füstszaggal, ahogy azt kell.
Szokás szerint begyűjtöttem pár rejtélyes keletkezésű lila foltot is.
A hazautat leszámítva tehát, kellemes kikapcs volt az itthonülésből.
Most pedig, azt hiszem ideje kipihenni az utazás fáradalmait. :oD

18:58 | Szürke hétköznapok | Chance ugatta.

2007. február 22., csütörtök

        In memoriam
Mikor is kezdtem a blogolást? Jaigen /visszaolvastam ám az első vakkantásaimat/. Így belegondlva, kicsit viccesnek érzem, hogy másfél év alatt tapodtat se mozdultam, de most nem erről akartam itt ugatni. Netes körökből /így blogosokból is/ hosszabb-rövidebb időkre eltünedezem egy ideje már. Rég kedvelt napló-vezetőim egyrészétől pedig ma vettem végleges búcsút. Míg én távol voltam a virtuális rengetegtől, egy-két kedvenc blogom bezárta oldalait. Furcsa hiányérzet támadt a lelkemben. Igen, tudom, túlzásnak tűnik, de így van. Az eltünésem alatt ugyan nem is volt alkalmam olvasgatni efféle irományokat és előkerülésem óta is csak most jutott rá időm, mégis úgy érzem, hogy kicsit kevesebb lett a világ. Olyan ez, mint mikor a színes fotóalbumba egy idő után csak fekete-fehér képek kerülnek: árnyalatok maradnak ugyan és a képek is tiszták, kifejezőek, de néha hiányolja az ember a megszokott sokszínűséget.
Felmerül bennem a kérdés, hogy mégis miért fejezte be ez a néhány, számomra kedves blogger alkotó tevékenységét...? Jó volna tőlük választ kapni, de némelyikük még a multját is eltüntette, nemhogy nyomokat hagyott volna hátra, mondjuk nekem, vagy más olvasóinak. Szakítás-szerű érzésem támadt... Igen, éppen olyan ez is. Megkedveltem ezeket az emberket, látatlanul is, írásuk alapján. És most, tudom, hogy /számomra ismeretlen okból hozott döntésük folytán/ soha többé nem "találkozhatok" Velük.
Tehát, emlékezzünk most Rájuk, valamint arra, amit Ők adtak nekünk.

8:25 | Merengő | Chance ugatta.

         Betegségem története
Az egész a tegnapi reggelen kezdődött...
Kedvesem a korareggeli kelés után pár órával elindult suliba /illetve koliba/, hogy folytassa a még éjjel megkezdett készülődését az első gyakra. Én ugyanekkor ébredtem és nemigen akaródzott visszaaludnom, bár nem voltam kipihent. Már felkelés után észrevettem, hogy nem stimmel valami. Kapart kicsit a torkom és fájt az orrom /nem úgy, mint akinek bevertek egyet/. Akkor még azt gondoltam, ha délutánra elmúlik, kutya bajom se lesz.
Hát nem így lett.
Befejeztem aktuális könyvem olvasását még úgy dél elött valamivel és akkor éreztem, hogy a szokottnál kókadtabb vagyok, a sok fekvés/fetrengés ellenére is. Sokadszor feltelepítettem számítógépemre egy játékot, ami mindig kikészíti szegényt /bizonyos menük előcsalogatása hirtelenhalálhoz vezet, gép-auto-restart/. Pár órát eljátszottam azért vele. A korábbinál is fáradtabbnak éreztem magam du. 3 fele, úgy döntöttem, ledőlök kicsit, megnézem a hétvégén felvett sorozatokat. Mire az utolsó végére értem el is nyomott valam iszerencsétlen félálom. Se mobilom rezgésére, se a szomszéd kutyák ugatására nem voltam képes magamhoztérni, így szépen elaludtam a gyógytorna idejét is. Kb. fél 6-kor tértem magamhoz, iszonyú fejfájással /ez megesik párórás délutáni alvásaim után, nem lepődtem meg/ és /ami sokkalta jobban zavart/ fúlfájással. A torkom is csak mégjobban kapart. Azért nem szerettem volna emiatt otthon maradni. Rövid egyeztetések után elindultam /jól felöltözve/ ide, a koliba. Kivételesen egyedül tettem meg a párommal kettesben már annyira megszokott utat. Semmi probléma nem is volt, csak a fejem és a fülem fájt szakadatlanul.
Nagy szerencsémre épp buli készülődött odalenn és észrevétlen lopakodhattam be /megúszva az 500Ft-os szállásdíjat/.
Palacsintasütésre készültünk párommal, persze nem láthattunk neki csakúgy. Egyik szobatársa ránk bízta a mosógépe kulcsát, nekünk jutott hát a kiszedegetés és teregetés hálás feladata. Ebben még lelkesen igyekeztem segíteni is. A palacsintasütés megkezdésekor is egész jól éreztem magam, de amint a tűzhely fölé hajoltam, nem tartottam annyira jó ötletnek a főzőcskét. Egy darabig azért egész jól elvoltam, de mire a puding került sorra, szédülés környékezett. Addigra bekerült egy szék is konyhába, azon ülve felügyeltem a palacsintákat, míg Rabby egyéb dolgok ügyében rohangált. Széken ülve nem egyszerű ám palacsintát dobálni!
Mire végeztünk mindennel én sietve ledőltem és jól betkaraóztam, mert a máskor olyan jóleső hűvös levegő /ami ebben a túlfűtött szobában igazi kincs :o)/ miatt egyfolytában rázott a hideg. Persze a takaró sokat lendített a helyzetemen. Párom befejezte a palacsintákat és most, hogy kicsit összeszedtem magam, együtt falatozunk itt a gép elött.
Érzem, hogy holnap, azaz ma reggelre /vagy mire felkelek/ pocsékul leszek. Az élet igazságtalan, elég bajom akad anélkül is, hogy 1-2 havonta 2 hétre lebetegedjek, ahogy azt az elmúlt 3 hónapban is tettem. Ezalkalommal csakazértis külön gyógyszerek nélkül, otthon fogom kikúrálni magam, mert ha gyógyszerezek, az egy kész vagyon. Nem is beszélve a vizitdíjról.
Ja igen. Voltam orvosoknál az utóbbi pár hétben és már most is napi két gyógyszert szedek, mi lenne ha még megkapnám a szokásos köptetőmet és valami náthás gyógyszert....
Mint valami öregasszony, porcerősítőt és vastablettát eszem vacsorára. Szépen nézünk ki. éljen a mai fiatalság!

És a mai vacsi menüje:
 A sorrend tetszőlegesen megválasztható, az elfogyasztás recept szerint történik.
Jó étvágyat kívánunk!

1:04 | Nyavalygások | Chance ugatta.

2007. február 9., péntek

     Suli-buli
Remekül indult az egyetemre való visszatérésre tett próbálkozásom... Éljen az oktatási reform! Most döntenem kell, hogy megfeszülök szeptmebertől és belepusztulok a rengeteg tanulásba, vagy félévente 100ezer körüli összeggel /mittoménmilyen hozzájárulás, mert ugye semmiképpen nem tandíj!/ rövidítem meg a családi kasszát és megelégszem cserébe egy BSc-s papírral. Persze jóvolna mondjuk pénzt keresni, dehát hol kezdjek el melózni ha tudom, hogy csak szeptemberig fogok tudni, és nincs hallgatói jogviszonyom sehol, így diákmunka nem jöhet szóba.

12:11 | Szürke hétköznapok | Chance ugatta.

2007. február 5., hétfő

         Megint egy év
Eltelt ez is, lassan egy hete ünnepelgethetjük, és még a jövő szombat is... Na mindegy. Én csak örülhetek... :o)

Egyébként, nem tetszik, amit így visszatekintve látok. Tudom, egyéni szoc. probléma, de akkor is... Az elmúlt évem a nagy semmivel telt gykaorlatilag. Bármibe kezdtem, befuccsolt /pl. suli/. De ez a vacak széria idén is folytatódok. Épp készülök kiesni egyetemről, hogy helyette "ugyanazon" a szakon a HURRÁ -rhadt- bolognai rendszerbe térhesssek vissza...... Csak mert elszúrtam egy kis időt, meg egy pár félévet. Micsoda oktatási reformok!! Aztán jöhet a tandíj és tsai. Mer'hát, arra aztán fussa. Persze, nem akarok az állam pénzén élősködni itt éveket még, de nem bánnám, ha legalább egy szakmát a kezembenyomnának, hogy utána nekik hajtsak hasznot és ne a hajléktalanok számát növeljem pár év múlva. Mert így, egy érettségivel ugye, mindenhez igencsak alulképzett vagyok. Sebaj.. lesz ez még ígyse.
Bárcsak látám már a fényt az alagút végén!

Most jut csak eszembe, hogy tán a szilveszteri kiruccanásomról még egy szót sem ejtettem, pedig végre történt velem is valami jó. Bár ehhez kellett egy pocsékra sikerült Karácsony is.  Húdenemakarok kisregényt írni. A baj csak az, hogy ugye otthon nincs netem, máshol meg általában akad jobb dolgom is, mint a gépet /és tartozékait/ püffölni. Na, majdcsak.

Ennyit mára. Nem is tudom legutóbb mikor támadt blogírhatnékom, meg azt se, hogy ugyan miért, de ha eszembejut, bitekre vésem.

0:27 | Szürke hétköznapok | Chance ugatta.

2006. november 3., péntek

        No Title
 Rég jártam erre, de csak mert netezni is ritkán szokok mostanság és egyébként e olvsa szinte senki. Na meg ha már net, akkor inkább élek "társadalmi" életet, vagy csak szimplán játszom.
 Tegnap otthon a gépemen viszont találtam egy egy évvel eelött véletlen lementett blogot, gondoltam hozok belőle valami okosságot /annak a pár olvasómnak, aki még nem pártolt el egészen/.
 Hát íme copyzva egy versike:

Heltai Jenő : Ballada a három patkányról

 "Ott, ahol a Ferencváros
 Hinti báját szerteszét,
 Egy pazar, nagy pince mélyén
 Három patkány éldegélt.
 Három patkány, három testvér
 Pajkos, fürge és bohó,
 S mint az ifjúsághoz illik
 Folyton éhes és mohó.
 Volt a kedves pince mellett
 Egy csemege bolt,
 Ahol csupa elsőrangu,
 Finom holmi volt.

 Egyszer, éjjel a legelső
 Fürge patkány útrakelt,
 Hogy a boltból átcsempésszen
 Egy kis finom eledelt.
 Lábujjhegyen járt a polcon,
 elkerülve minden zajt,
 megevett egy adag sajtot
 Rá volt írva "Gróji sajt"
 Föl is fordult nyomban tőle,
 s lett belőle holt-
 Mert a finom gróji sajt, az
 Hamisítva volt!

 A második ifjú patkány
 Bánatosan útra kelt,
 Hogy a boltból átcsempésszen
 Ő is egy kis eledelt.
 Lábujjhegyen járt a polcon,
 Mert a bölcs mindig vigyáz,
 Nekiesett egy gyümölcsnek,
 Rá volt írva"Ananász"
 Föl is fordult nyomba tőle,
 S lett belőle holt-
 Mert a finom ananász is
 Hamisítva volt.

 A harmadik ifjú patkányt
 Lesujtotta a dolog.
 Sírni kezdett: "Nem élem túl,
 Én is inkább meghalok.
 Társak nélkül egymagamban,
 Így az élet mit sem ér..."
 S hősiesen patkánymérget
 Vett a boltba háromér.
 Ez a patkány ma is él még,
 Hogyha meg nem holt,
 Mert a patkányméreg is csak
 Hamisítva volt!"
Volna még sok írnivalóm, többekközt egy kis dicsekvés a legutóbbi versenyeredményeimmel, meg még pár apróság, de ezeket majd legközelebb, mert most rohanok a teszkóba.

15:52 | Szürke hétköznapok | Chance ugatta.

2006. szeptember 11., hétfő

Denehézaziskoltáska
Szóval megin' szeptember és az iskola erősen azon munkálkodik, hogy maga alá gyűrjön. Szerencsére eddig nem vetette be mindent. Viszont holnap hivatalosan is elérkezik az első tanóra.
Hiányzott is ez, meg nem is. Azt hiszem ezt már korábban is említettem: hiányzott a rendszer az életemből az elmúlt másfél láblógatós évemben; ugyanakkor, a fene se kívánja vissza az iskolapadot, a koránkeléssel és a tanárok nyaggatásával. Majd csak túlélem ezt is valahogy.
Van azért az elmúlt napoknak jó oldala is:
A pénzem ugyan nem gyűlik a fényképezőre, de legalább a vénséges használt telómat egy újra cseréltem.
No meg, új olvasmányt keresvén /hehe/ belebotlottam egy remek 3 kötetes fantasy történetbe. Tegnap örömmel fedeztem fel az Alexandra legutóbb nyílt üzletemben, hogy a történethez még jópár egyéb könyv is kapcsolódik. Úgy fest, az év hátralevő részére elláttam magam olvasnivalóval. Egyelőre csak két kötete van meg az eredeti történetnek, és még csak az első végén járok, de a másodikat a fentebb említett új üzletben 25% engedménnyel /szintén tegnap/ vettem meg. :o)
Apropo könyvvásárlás... Tankönyvek... Még egy szál sincs meg belőlük, és már most sejtem, hogy ezt sem úszom meg túl olcsón.
És még egy +pont, az új "osztályomban" /ami ugyan még messze nem alakult ki, de ez hosszú történet/ már sikerült két új "haverra" szert tennem/tennünk. Talán itt kivételesen nem leszek olyan elveszett(?).

18:00 | Szürke hétköznapok | Chance ugatta.

2006. augusztus 15., kedd

Szigetelek

Hát ide is elértem végül. És most végre nem egyedül. Nem is bánom, hogy két jegyet is nyertem összesen. Csak azt sajnálom, hogy két különböző napra, így szombaton egyedül kellett jönnöm. Szánalmas. Na mindegy, ma legalább jött velem valaki :o) Keresztanyum, Vele úgy is szivesen jártkálok mindenfelé. Koncerten még nem voltam eddig, most várom a következő kezdését... Majd meglátom :o)

Na ennyit most, mert6 csak 20 perc az ingyennet és már 10 letelt belőle..

21:07 | Szürke hétköznapok | Chance ugatta.

2006. augusztus 6., vasárnap

Újabb pont

egy élet végére. Nagyapám tegnapelött elhunyt. Kórházban, egyedül. 78 év. És csak így vége... Csütörtökön még bent voltunk nála, a lánya, aztán nagyanyám és én. Akkor még annyit tudtunk, hogy bár az állapota nem fog javulni sokat, de még egy darabig el lesz így... 13-án a Balatonhoz utaztak volna. Mikor kijött volna a kórházból, két napra felmentem volna hozzájuk a kutyákkal, hogy kicsit jobb kedvre derítsük... Infarktus. Sosem volt neki, de a betegsége miatti vérszegénység, meghát a kora, de mégis. Nehéz elhinni és felfogni. Talán 6-7 éve, hogy elvesztettük nagybátyámat, akit nagyon szerettem. /Az idő múlásával, időrenddel mindig hadilábon álltam./ 35 éves volt. Ez most más helyzet de akkor semtudom csak így elfoagdni. Végülis, bár nem volt vérrokonom, egész kis korom óta tagja a családunknak. Bár sokszor volt elegem belőle, azért szerettem és segítettem Nekik mindenben, amiben tudtam. Nem tudtunk elbúcsúzni, vagy akármi. Senki sem számított rá, hogy ez most fog bekövetkezni. Szép kis nyár. És tényleg, ennyi egy élet?!

2:05 | Szürke hétköznapok | Chance ugatta.

2006. július 28., péntek

Röviden sokminden
Nyertem egy jegyet a Szigetre. Még vasárnap, szóval legalább egy napra kimehetek. A Hegyalja Fesztiválról lemaradtam, sajna. Pedig az sokkal inkább szivemcsücske, mint a Sziget. Dehát, micsináljon az ember, ha balek és még csóró is...
Egyik nap /múlt hétfőn/, mikor nagyban dolgoztam /épp üveget pucoltam/ sztemebe fröccsent egy kis ecetes víz. Remek élmény... Hát megéri mindez heti 2000 Ft-ért?! 10 percen keresztül öblögettem a szemem hideg vízzel. És még aszondja a sok okos, hogy persze, szemüvegben könnyű, de egy frászt, esőben is csak rosszabb, a port ígyis belefújja a szemembe a szél és minzt kiderült az ecetes víztől sem óv meg. Szóval el lehet ezt a tévhitet felejteni.
Ma indulok, nyaralni. Vicces, egész nyáron ez az első, illetve volt két nap strandolás is, de így összeségébe véve elég ramatyul sikerült ez a nyár. És mindjárt vége is. Jön a suli. Fenének see hiányzik. Mint egy púp a hátmra... Csak remélem, hogy szeptemberre eltűnik ez a kánikula...
Méghogy alig lesz idén nyár, meg max. huszonfokok várhatóak... Ennyit az időjosokről, még jó, hogy nem felvételiztem végülis oda anno, mikor akartam...
Szóval ma délután 3:09 utazás vár rám pusztán ha nagyon szigorúan veszem 2 nap kikapcsolódásért. Aztán persze ugyanennyi vissza, vasárnap. Remekül hangzik, nem? Persze viszek egy halom rejtvényt, egy félbehagyott levelet, 2 könyvet, és ott lesz a víz is, meg egy kis társaság... na majd meglátjuk, beszámolok, ha hazajöttem.
Kellemes hétvégét mindenkinek!

0:54 | Szürke hétköznapok | Chance ugatta.

2006. június 26., hétfő

Egyszer volt...
Péteken általános iskolai osztálytalálkozóm lesz. Amióta elballagtunk onnan, egy-két kivételtől eltekintve senkivel sem találkoztam, pedig sokan laknak a környéken. Hát kíváncsian várom a fejleményeket. :o) De rég is volt az általános...
Ma meg kéne ZP-be menni, de nemtudom, lesz-e este lelkierőm.

17:35 | Szürke hétköznapok | Chance ugatta.

Régebbiek | Végére »
Bemutatkozás
ezt a szöveget helyettesítsd be a bemutatkozásoddal!